Neuromancer

1989 év, tíz éves vagyok, és valaki elénk rakja a Neuromancert a C64-emre. Semmi sem érthető. Ez nem panasz — csupán a tény. Az a világ egyszerűen túl sűrű, túl piszkos és túl okos volt egy tíz éves gyereknek az akkori panellakótelepen.

Az Interplay abban az évben Gibson 1984-es kultikus regényét az RPG elemek nyújtotta kalandjáték formájában adaptálta. Magadat Chiba Városában találod, egy neonnal világított tengerparti bizonytalan sáncban, amely tele van kábítószerekkel és olyan emberekkel, akik vese eladásáért neurális implantátot engedhettek meg maguknak. Egy hacker vagy, aki nélkülöz hitelt és kilátásokat, és fokozatosan mélyebbre süllyedsz a Mátrixba — a kiberűrbe, ahol az adatok testet öltenek és a vállalatok fogakkal rendelkeznek. A környezet pontosan azt adja, amit Gibson olvasói vártak.

A játék a felszínen a klasszikus pont-és-kattintásos kalandjátékot ötvözi a hálózatban egy hackerkényelemszinttel. A fizikai világban beszélsz karakterekkel, szoftvert és hardvert vásárolsz, információkat gyűjtesz. A Mátrixban ICE-ket támadsz meg — adatbázisokat védelmi programok — és próbálsz egyre szilárdabb rendszerekbe behatolni. A nehézség valós. Kézikönyv vagy korabeli tippek nélkül könnyen eltévedhetsz, mert a játék nem vezet végig. Ez volt az egész műfaj becsületes megközelítése akkoriban — vagy megtanulod, vagy nem.

Mit hozott a Neuromancer főként a forrásanyag komoly kezelése volt. Az Interplay nem a generikus akció felszíni felragasztásának útját választotta, hanem megpróbálta fordítani Gibson stílusát játékmechanikára. A Mátrix mint navigálható tér, a terminológia, Chiba Város légköre — mind megállja a helyét. A zene a Sound Blaster vagy AdLib kártyákon nem rontotta el a légkört, bár manapság főleg az alkotás korszakát hallod. Rosszabban öregedett az egyes hackelési sorozatok zavaros természete és az alkalmi függőség a pontos lépésektől, amelyeket a játék nem közöl.

Ma a Neuromancer jellegzetes lehetőség azoknak, akik ismerik a regényt, vagy legalábbis megértik, hogy a cyberpunk szó nem csak neon-hologramokat jelent. Ez egy játék, amely türelmet és némi olvasást igényel — legyen az a kézikönyv vagy maga Gibson. DOSBox-szel böngészőben futtathatod anélkül, hogy problémák lépnének fel, és még ha nem is fejezed be, az első néhány óra Chiba Városában megéri. Néha jó egy olyan helyre látogatni, ahol teljesen kudarcot vallottál gyerekként.