Szerepjátékok

Magyarországon a szerepjátékok ugyanazon az úton jutottak el a gépekhez, mint minden más program: kazettán, ZX Spectrumra és Commodore 64-re másolva, gépteremben és iskolai szakkörben. Az itteni programozói műhelyek hamar külföldi megrendeléseket kaptak — a Novotrade neve később az Ecco the Dolphinnal ment végig a világon —, a hosszú, számolgatós kalandokat viszont importált lemezekről ismerte meg a közönség. A Might and Magic 2 hatfős csapatot léptetett négyzetről négyzetre egy olyan térképen, amelyről a játék maga alig árult el valamit: a kocsmai pletyka és a füzetbe rajzolt vázlat többet ért minden mutatónál. A Bard's Tale 3 ugyanezt a nézetet vitte tovább, de dimenziókra osztotta a világot, és egymásra építette a varázslóosztályokat, így a csapat összerakása már a játék elején eldöntötte, mi lesz járható út.

Amit a játék szándékosan nem mondott meg

Az Ultima V lakói napirend szerint éltek, dolgoztak és lefeküdtek, a beszélgetés pedig begépelt kulcsszavakkal ment, tehát a nyomozás abból állt, hogy melyik szót merted kipróbálni. A Wasteland nem osztályokra, hanem készségekre épített: zárnyitás, mászás, orvoslás, és a sebesült karakter nem gyógyult meg magától a következő képernyőn. Az Ultima Underworld szakított a rácsos lépkedéssel — szabadon lehetett fordulni, fel-le nézni, ugrani, tárgyat eldobni, és a szörnyekkel néha beszélni is érdemesebb volt, mint kardot rántani. A Realms of Arkania pedig magát az utazást tette feladattá: élelemmel, gyógyfüvekkel, betegséggel és időjárással kellett számolni két város között is.

Aki egyszer végigvitte valamelyiket, annak a térképfüzete legalább annyit ért, mint maga a lemez. A katalógusban eredeti kiadások szerepelnek, nem újrafeldolgozások. A játszhatóként jelölt címek beépített emulátorral indulnak el az oldal ablakában: telepítés, bővítmény, regisztráció és letöltés nélkül.