Skate or Die

1988, tizenkét éves vagyok, és egy barát egy floppy lemezt hozott az iskolába. Rajta volt az Electronic Arts Skate or Die játéka. Aznap délután társammal ültem az ő 286-osa mellett, és megpróbáltuk kitalálni, hogy valójában mit akar ez a játék tőlünk.

A Skate or Die egy sportarkád a skateboarding világában — akkoriban még viszonylag friss jelenség volt, amit az Nyugat éppen felszívott magához, mi pedig Csehországban csak a klipekből csípegettünk belőle. A játék több sportágat kínál: freestyle a rámpán, lejtős verseny, bot csaták, dobozdobálás. Nem egy nagy világ, inkább egy minijátékokból összeálló gyűjtemény, melyek egy központi boltképernyőhöz csatlakoznak.

A vezérlés pontosan olyan kaotikus, mint ahogy egy 1988-as arká­dtól el is várnánk. A billentyűzeten meg kellett tanulnod az időzítést a trükkökre a rámpán — eleinte szerencsének tűnt, majd kezdett értelme lenni, és végül egy-egy ügyes trükk véghezviteléről is beszélhettél. Akkoriban ez az újdonság érzete nagyon erős volt. A botkormány könnyebbé tette a dolgokat, de nem dramatikus különbséggel. A játék CGA, EGA és Tandy grafikát támogatott, így az eredmény azon függött, hogy otthon mit voltak hajlandók megengedni maguknak. Az EGA-n elfogadhatónak tűnt, a CGA-n pedig absztrakt művészetnek.

A Skate or Die főként azt hozta, hogy egyáltalán létezett a PC-n abban az időben, amikor a sportarkádok számítógépeken még nagyon ritkák voltak. A skateboarding mint téma is menő volt — a játék pedig keményen próbálkozott ennek a klasszikoságnak az átadásával az egész esztétikáján keresztül, a mohawkoktól a zenéig a maga címéig. Ma már nyilvánvalóan elöregedett. A grafika történelem, a vezérlés türelmet igényel, a különböző sportágak pedig durván eltérő minőséget produkálnak. A lejtős verseny szórakoztató, a freestyle frusztráló, a bot csata inkább csak kuriózum.

Ma azok játsszák, akik meg szeretnék érezni, hogy hogyan nézett ki a PC-gaming 1988-ban — cukorítás és extra nosztalgiadóz nélkül. Ez egy történelmi tárgy, amely megérdemli fél óra figyelmet. Különösen, ha soha nem jutott abba az ujjaid közé a lemez akkoriban.