Teenage Mutant Ninja Turtles

1990, a Sound Blaster még nem volt adott, és én négy zöld sziluettet bámultam egy monokróm monitoron, és azt éreztem, hogy ez vagy fantasztikus lesz, vagy a nyár legnagyobb kudarca. Végül valahol a kettő között végződött.

A Konami Teenage Mutant Ninja Turtles eredetileg az NES-en jelent meg, és a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján pontosan a megfelelő pillanatban szállt fel a képregény és az animációs sorozat népszerűségének hullámára. Az MS-DOS verzió egy egyenes portozás — egy akciós platformer, ahol a négy teknős között váltasz és áthaladva a Shredder ellenséges seregein megmentesz az elrabolt Aprilt és a barátod, Mastert. Semmi meglepő, de 1990-ben egy szilárd ok volt a joystick-et megfogni.

A játék magja a térképen való mozgás és az akciósorozatok keveréke, ahol ütögsz, fegyvereket dobsz és kitérődsz a lövedékek elől. Minden teknősnek van egy másik fegyvere, amely különböző hatótávolsággal és támadási ritmussal rendelkezik — ez az akkori időkre egy elég zseniális ötlet volt. De a PC-s portozás olyan vezérlési problémákat hozott magával, amelyeket ma sem lehet elfelejteni. A billentyűzet nem úgy válaszolt, ahogyan elvárnál, az ugrás időzítése brutális volt, és az a hírhedt víz alatti bomba szekció, ahol számtalan kísérlet zuhant és égett fel, pontosan úgy működik, mint az NES-en — mintha szívműtétet végeznél hokisarukban.

Amit a játék megtartott, az az atmoszféra. A PC verzió grafikája vékonyabb, mint az NES-en, de a zene és az általános hangulat hűen tükrözi az eredeti anime éra szellemét. A játék brutálisan, igazságtalanul nehéz — az ellenségek újbóli megjelennek, az egészség meglepően gyorsan csökken, és az ellenőrzőpontok rendszerei 1990-ben egy olyan luxus voltak, amelyről sokan lemondhatatlan. Ma inkább türelem tesztjének érződik, mint reflexkihívásnak. Rosszabbul öregedett, mint a Konami 1989-es arcade verziója, amelyen lényegesen jobb munkát végeztek.

Ma elsősorban azoknak ajánlanám, akik gyerekkorukból még emlékeznek a sorozatra és szeretnének átélni egy emlékeket — nem feltétlenül egy kiváló játék, hanem egy adott pillanat az időben. Ha böngészőben játszol emuláción keresztül, öt percig tart, és hamarosan rájössz, miért emlékszel az arcade automatára jobban, mint a home portra. Mindenesetre ez a történelem egy darabja — a Teknősök első nagy videojáték kalandja és egy tiszta jel, hogy a Konami komolyan veszi licenceit.