Conquest

Az армádádat mozgatod a térkép fölött, és eldöntöd, hogy támadsz egy várost vagy kivársz. Angol lokalizáció nincs, kézikönyvet sehol nem találsz, de a korai kilencvenes évekből származó Conquest magát magyarázza el — ha egyszer kipróbálod. Stratégiai játék könnyű RPG-elemekkel, valószínűleg valamilyen kisebb kiadó adta ki floppylemezen, majd az idő elfelejtette.

Egy körön alapuló háborús játék. Összeállítasz egy армádát, átmozgatsz egy tipikus rácsfelületből álló világot, megtámadsz ellenséges területeket és megpróbálsz győzni — legyen szó akár az összes vár meghódításáról, minden ellenség megsemmisítéséről vagy valami hasonlóról. Az egységeknek különböző erősségei és képességei vannak. A térképek generáltak vagy előre beállítottak, de már nem emlékszem pontosan, hogyan működött.

A játékmenet önmagában egy kicsit lassú, ahogy a DOS-játékok szoktak lenni. Ide-oda kattintasz, és várod az animációkat, amelyek éppen nem villámgyorsak. A menü nem intuitív — rá kell jönnöd, hogy hol van minden. De ha egyszer felfogtad a rendszert, megvan a maga hangulata. A körön alapuló mechanika időt ad a gondolkodásra, nincs nyomás. A grafika pixeles, a zene ideig-óráig szól, majd nem veszed többé észre. Különféle fegyverek és egységek állnak rendelkezésedre, ami arra kényszerít, hogy gondolkodj a összetételükön.

A Conquest soha nem volt esélyes a Civilization vagy a Masters of Orion ellen, amelyek ugyanebben az időszakban jelentek meg. Ismeretlen maradt, valami olyan, amit régi játékkatalógusokból ástak ki. Ma a nosztalgia nem viszi el, mert akkoriban sem játszott vele senki. Névtelenségbe öregedett — semmi különösen szörnyű, de semmi olyan, amit megjegyeznél sem.

Próbáld ki a böngészőödben, ha szeretnéd meglátni, hogyan nézett ki a stratégia abban az időben, amikor senki sem tudta, hogy kellene kinéznie. Nem időpazarlás, de nem is kincs. Igazából csak azt kapod tőle, hogy ez egyszerűen csak egy játék volt a több ezer közül, amelyek vagy nagyot ütöttek, vagy jogosan merültek a feledésbe.