F1 Simulator

Az F1 Simulator 1993-ból pontosan azt nyújtja, amit ígér — egy Formula Egy szimulátor nagy ShowWeek ambíciók nélkül. Nem olyan szép, mint a Geoff Crammond Grand Prix-je, de miért is foglalkoznék vele?

Van itt egy kellően szolid versenyzimuláció. Kiválasztasz egy pilótát, egy csapatot, egy pályát, és már megy is. A játék ismeri a klasszikusokat — Monaco, Monza, Silverstone. A fizika egyenes, az egér vagy joystick irányítás kellemes válaszsebességgel működik. Nem arcade-dolog, hanem egy szimuláció túlzott pontosságigény nélkül.

Mi a hátsó része? A grafika merev és homályos, poligonos anyag, amely csinál, amit akar. Az áramkörök olyan arcok, amelyeket homokba húztak. A játék textúrákban és vonalakban él, nem térbeli illúziókban. A motorhangok elfogadhatók, a menüzene unalmas. Maga az autóvezetés felváltva közlekedik a unalomnál (lassan guruló) és olyan időpontok között, amikor egyenesen a falba ütközhetsz, és felfedezed, hogy a játék egyszerűen drámamentes resetel.

A kilencvenes években ez rendben volt, mint egy erdei róka — a Formula szimulációk ritkák voltak, és legalább ez az egyik hivatalos volt. Ma úgy nézed rá, mint a történelem egy foltja, amely jobb címeket takar. Még akkor is más játékok jöttek meg, és helyesen kezelték az F1-et. Ez inkább egy névjegy, amely azt mondja: Itt volt a Formula érzése, de semmi több.

Ha egy eredeti számítógépes versenysimulátor játékot szeretnél játszani abból az időből, amikor a grafikus teljesítmény valóság volt, nem álom, és tolerálod az egyszerűséget, itt találsz néhány percet. Mint az érdekes kilencvenes évek nossztalgiájának lényeges darabja nem. Inkább egy kuriózum — bizonyítva, hogy még az olyan dolgok is, amelyek ma szerénynek tűnnek, súlyúak voltak akkor.