Mini Putt

Nyár 1987, forró meleg, sehol semmi játék — és hirtelen minigolf a monitoron. Nem, nem volt olyan, mint egy igazi pálya lekötött csővel és szélmalommal, de az akkori hardveren egy kis csoda volt az Artech kanadai stúdiótól.

A Mini Putt pontosan azt jelenti, aminek nevezik — miniatúr golf MS-DOS-ra. Nincs történet, nincs kampány, csak egy sor lyuk, egy labda, és az a cél, hogy minél kevesebb lökésből juttasd bele a kupába. Ez volt a sport tiszta formájában: te a lyuk ellen, a saját türelmetlenséged ellen.

A vezérlés arra az elvre működött, amit akkoriban sok sporjáték használt — célzás és erő. A játékos a képernyő alján látja az ütés-szituációt, beállítja az irányát, majd megnyomja a szóközt. Az ütés ereje addig nő, amíg nem szakítod meg. Egyszerű mechanika, de ez a várakozási hurok a növekvő erővel megbízhatóan nyugodt játékváltságot enyhén stresszesé teszi. Egyszer eltéveszted az időzítést, a labda elmegy, és teljesen inkompetensnek érzed magad. A második kísérlet becsületügy lesz.

Ami a játékot még ma is fent tartja, pontosan ez az őszinte egyszerűség. Az Artech nem találta fel újra a kereket — vett egy működő játékhurkot, EGA grafikában becsomagolt, és hagyta a játékosokat szórakozni. A mai mércékkel a játék az ősidőkből való valaminek néz ki, de 1987-ben az EGA volt a standard, és a labda mozgása a pályán elég sima volt ahhoz, hogy működjön. A hangeffektek a PC hangszóróból — nos, az volt a hangszervezés a biipoknak köszönhetően. A Sound Blaster nem volt adottság akkoriban.

Ma a Mini Putt a legjobban azoknak felel meg, akik tíz percet szeretnének az agyuknak kikapcsolni. Nincs bemutató, nincs előzmény-jelenet, nincs mikrotranszakció. Üss, biip, lyuk — kész. Egy böngészőben ez az ideális szüneti játék, amely emlékeztet, hogy az 1987-es szórakozás nem igényelt negyven gigabájt lemezterületet.