1990, Access Software. Az a cég, amely egy évvel korábban kiadta a Mean Streets-et és megmutatta a világnak, hogyan kell filmes kalandot készíteni PC-n. A Countdown volt a következő kísérlet — és ambiciózus volt.

Egy volt CIA-ügynök szerepében játszol, aki egy meghatározatlan létesítményben ébred fel, szinte teljesen memória nélkül, egy olyan bűncselekménnyel vádolva, amelyet nem követett el. Klasszikus hidegháborús kémkedési paranoia: nem tudod, kitől bízhatsz, nem tudod, pontosan mi történt, és az idő ketyeg. A cím nem csak külön díszítés — a történet valódi időnyomást tartalmaz, legalábbis tematikusan.
Az irányítás egér és billentyűzet kombinációja, a felület pont-és-kattintásos szövegbevitellel, ahol az egyszerű kattintás nem elegendő. 1990-re az grafika szilárd — digitalizált fényképek és részletes háttérkép, az Access Software akkori korszakának jellegzetes stílusa. A játéknak félig filmes, félig katalógus-szerű érzése van. A rejtvények logikusak az műfaj konvenciói szerint: tárgyakat gyűjtesz, kombinálsz azokat, beszélsz karakterekkel, és fokozatosan összerakod, hogy mi is történt valójában. Semmi, ami ledöbbent, de semmi sem az, amit csak értelmetlenül tudsz végigkattintani egy délután alatt.

Ami az átlagostól megkülönböztette a Countdownt, az pontosan ez az audiovizuális prezentáció volt — az Access tudta, hogyan szorítson ki többet a PC hardverből, mint a konkurencia. Sound Blaster-en meglepően atmoszférikus hangzata volt. Ma a játék történeti dokumentumnak tűnik: látod, hogyan próbált több lenni az kalandműfaj, mint mesekincske vadászat, és hogyan érte el a filmi feszültséget. Egyenlőtlenül öregedett — a történet megállja a helyét, néhány képernyő még jól néz ki, de az ütem helyenként unalmasan lassú, és bizonyos részek azt emlékeztetnek, hogy a „felhasználóbarátosság" még elég laza koncepció volt akkoriban.

Ma a Countdown azoknak fog tetszeni, akik türelemmel bírnak a régi iskola kalandok iránt és kíváncsiak, hogy egy kémalattjáró thriller hogy nézett ki PC-n a műfaj robbanása előtt. Nem hibátlan klasszikus, de egy szilárd játék sajátos atmoszférával — és végigviheted a böngészőben anélkül, hogy fél délutánt a DOSBox konfigurációval küzdenél.