Megnyitod az inventoryt és látsz valami minimálisat — cigarettákat, pénzt, egy agyat. Nos, valójában az agy még nincs bent. A Leisure Suit Larry 3 nem azt tanítja meg, hogy játszál, hanem azt, hogy nézz. A Sierra pont-és-kattintás kalandja nem ismeri fel a kudarc vagy a hibákat; ünnepli őket. Ez a játék nem akar megbüntetni, hanem meg akar nevettetni. Ez egy kulcsfontosságú különbség az akkori egyéb játékoktól.
A nyolcvanas évek közepén vagyunk, és a szexuális komédia aranykorát éli. Larry — egy előző játékokból ismert karakter, aki most a saját életét éli — Hawaiiba kerül és jól szeretne érezni magát. Semmi tét. Nincs drámai fordulat, nincs végső jelenet, ahol a világnak a megmentője lennél. Csak egy srác vagy egy rózsaszín öltönyben, akinek randi után kell mennie. Minden más csak a részlet.
A játék hagyja, hogy kattintass körbe. Megpróbálod ezt azutánra, szót szóra, karaktert karakterre. A karakterek úgy beszélnek hozzád, mintha nyolcvanas évekbeli amerikaiak lennének, ahol mindenkinek volt mondanivalója, ahol minden második mondat vicc volt, és számított, ha egy nő rövidnadrágot viselt. Ma ez egy klisék listájának hangzik — és az is. De akkoriban ez volt az kor hangja. A játék olyan könnyűnek veszi magát, hogy gyakorlatilag lebeg. Nem állít úgy, mintha mély lenne. Tudja, mi ő, és nem szégyelli magát érte.
Az irányítás egyenes — kattintasz, beszélsz, felveszsz dolgokat. A Sierra olyan tempót szabott meg, hogy fokozatosan tanulsz — az első jelenetek egy hotelban, majd a strandon, majd a barokban játszódnak. A játék soha nem leplez meg téged nehéz logikai rejtvénnyel. Ha valami nem működik, újra próbálkozol. Ha tényleg nem működik, továbblépel. Semmi félnivaló. Ez a szabadság ebben van. Már csak az marad, hogy játszol és nézed, mit csinál Larry legközelebb. A grafika számítógépes, de a karakteranimates élénk. A zene könnyedén zümmög, pontosan úgy, ahogy kellene.
Ma a játék úgy öregedett meg, amit hiányzott — nincsenek női karakterek saját élettel, csak célpontok. A humor egy irányba mutat és hosszú ideig úgy halad. Néhány óra után a viccek hasonló formákban ismétlődnek. A kilencvenes években ez volt a frissítő; ma már csak egy sétálás a saját viccei múzeumán keresztül. De pont ezért — pont ezért fog bárki, aki azt szeretné látni, hogy a készítők mit gondoltak briliáns szórakozásnak, egy emulátor ablakán keresztül elindítani ma. És az akkori időkben tényleg az volt.
old
▶Amazing Spider-Man1989MS-DOS / PC
▶Fantasy - An Adult Game1987ZX Spectrum
