Space Commanders

Nem a legoriginálisabb név egy játékhoz, amelyet esetenként szeretnél majd játszani, mintsem folyamatosan. A Space Commanders 1983-ból egy tipikus arcade shooter a számítógépes era hajnaláról, amikor a kevesebb több volt — néhány sprite, egy maroknyi hang és egy szabály: lőj előbb vagy lövés alatt állsz.

Valamiféle űrhajóban ülsz és túl kell élned az ellenségek hullámai közül. Nincs nagy történet, nincs motiváció — csak te, a fegyver és egy végtelen áradat valami, ami meg akar semmisíteni. A játék klasszikus arcade tempóban játszódik, ahol minden hiba egy életet kerül, és a reflexek számítanak jobban, mint a stratégia.

A vezérlés egyszerű — mozgás és lövés, semmi több. A grafika az idejének megfelelő: egyszerű alakzatok, minimaliszta színek, tömpe spritek csín és fényezés nélkül. Hang? Ha van Sound Blaster-ed vagy kompatibilis kártyád, hallasz majd sípokat és zsivajokat, amelyek egyaránt az atmoszféra részét képezik és amit hallásod után egy óra múlva lenémít. Hang nélkül csak az játék árnya — unalmas és néma.

A Space Commanders megélt egy időszakot a nyolcvanasokban — az arcade játékok divatos voltak, minden számítógépnek kellett egy ilyen shooter a könyvtárában. Ma már elsősorban egy történelmi műtárgy, egy olyan era tanúja, amikor a grafikát pixelekben mérték és a gameplay tiszta reflexjáték volt minden cirkusz nélkül. A tudományos pontosság nem vásárolt semmit, ha rosszabbá tette a játékot.

Ha szeretnél visszamenni a számítógépes játékok korai napjaiba és nem bánod a minimalista grafikát, játszhatsz vele a böngészödben anélkül, hogy megbánnád. Valójában meglehetősen szórakoztató tíz percig. Csak ne számítsd azt, hogy lenyűgözni fog. Voltak — és ma is vannak — sokkal érdekesebb arcadek ott kint.