Oregon Trail Deluxe

Dysenteria. Egy szó, amit szinte mindenki megjegyez, aki a kilencvenes években ülve számítógép előtt töltött időt. Az 1992-es Oregon Trail Deluxe nem szórakoztató a hagyományos értelemben — egy nyugatra vezető utazás oktatási szimulátora, amit akkoriban nem kellett megértened, és mégis újra és újra játszottál vele, talán éppen azért, mert nem tudtad, mi fog történni.

A családoddal együtt utazol Missourból Oregonba — igazán olyan egyszerű. Vásárolsz marhát, ételt és cipőt, majd füves területeken, hegyeken és folyókon keresztül járkálsz több hónapig. Az út során történnek dolgok a népeddel. Betegség, éhezés, sérülés, néha csak egyéb dolgok. A játék a valósággal számol azzal, hogy megmutatja, milyen kegyetlen volt — nem olyan, mint a Hollywoodfilmekben a heroikus összecsapások és csodák, hanem fárasztó, hosszú és halálos utazásként.

A játék lényege alapvetően az olvasás és a kattintgatás. Kiválasztasz egy foglalkozást, amely meghatározza a kezdő pénzed, majd bemész az üzletbe és bepakolod a holmijaidat — ez egy lyukkártya interfész, mint egy régebbi számítógépből, egyszerű és szürke. Az utazás a készletek egyensúlyáról, a tempó megválasztásáról és az irányításról szól: ha jobban és egészségesebben eszel, jobban fogsz teljesíteni, de több időbe kerül. Az édesvadra vadászat szöveges és általában értelmetlenül működik. A játék lényegében egy hosszú sor döntésekből és azok következményeiből áll — néha rosszul végződnek, néha nem, ami éppen a varázsa.

A Deluxe verzió szín, egy kis grafika és SoundBlaster hang. Az eredeti Apple verzióhoz képest szinte semmi, de egy ötvenöt szín palettán szinte Cinemascope-ként néz ki. De speciális módon öregedett — a játék inkább oktatási anyagnak érzi magát, mint szórakozásnak, és ha nem történelemtanulókd vagy nincs személyes kapcsolatod a témához, ez a várás és olvasás néhány perc után unalmassá válik.

De az emlékezet hatása megmarad. Minden folyó, az utazás minden napja, a család minden halála — megjegyzed, mert ez nem a szokásos videojátékos halál az ugráló szupermanhez, hanem egy egyszerű statisztikai tény. Ma az Oregon Trail főleg nosztalgia és egy olyan kor dokumentuma, amikor az oktatási játékokat cukor és dicsőség nélkül készítették. Újra játszanék vele egy böngészőben vagy emulátorban, inkább archívumok miatt, mint szórakozásért.