Bubble Ghost

Az év 1988, az Atari ST még tiszteletreméltó gépnek számított az asztalodon, amikor az ERE Informatique egy olyan játékot adott ki, amelyben egy szellemnek játszol. Nem azért, mert ez narratív értelemben logikus lett volna, hanem mert a tervezők nyilván úgy gondolták, hogy a klasszikus halál, mint játékmechanika itt paradox lenne. Végül is már halott vagy. Az egyetlen dolog, ami bajba keverheti, egy buborék.

A Bubble Ghost egy logikai platformer, amelyben egy kis fehér szellemet irányítasz, és egyetlen célod, hogy a törékeny buborékot az egyik végéről a szoba másik végére toldd. Nincs ellenség, nincs gyűjtögetés. Csak te, egy buborék, és egy sor szoba, tele akadályokkal minden irányból.

A mechanika a csontokra redukálódott: mozgatod a szellemet a buborék körül és fújesz. Az irány, a távolság, a leheletedvs ereje — mindez határozza meg, hogy a buborék hova kerül. Az éles sarkoknak, ventillátoroknak és különféle mozgó akadályoknak való ellentartáshoz finomság és türelem szükséges. Az egér vagy billentyűzet vezérlése a PC-n soha nem volt olyan precíz, mint az Atarinál, ahol a játék eredeti megjelenésű volt, és ezt a DOS verzióban időről időre meg fogod venni. Ettől függetlenül az alapok működnek. A csalódottság, amikor a buborék felrobban egy olyan sarkon, amelyet nem láttál, abszolút valódi.

Az akkori időkhöz képest szokatlan koncepció volt. Az 1988-as logikai játékok többsége vagy zuhanó blokkokkal foglalkozott, vagy ládákat cipeltetett egy raktárban. Ez pedig a levegő fizikájáról és becslésről szólt — olyan dolgokról, amelyeket az era játékaiban még nem igazán fedeztek fel. A PC-s grafika funkcionális, semmiképpen nem elbűvölő, de a szellemek valószínűleg nem zavarják meg túlságosan. A zene néhány perc után kezd bevésődni az agyad mélyére, és nem feltétlenül kellemes módon — tekintsd ezt tisztességes figyelmeztetésnek.

Ma a Bubble Ghost azokat vonzza, akik szeretnek olyan játékokat játszani, amelyekben egyetlen tiszta mechanika a logikus végkifejletig van kidolgozva. Nem hosszú élmény, de tiszta tervezés feleslegesség nélkül. Élvezni fogod a böngészőben egy szünet alatt — húsz perc, csendes küzdelems a fizika és saját türelmetlenségededdel. Bárki, aki akciót vár, csalódni fog. Bárki, aki egy kiegyensúlyozott fejjel ül le, megérti, miért emlékeznek rá sokan még ma is.