Baby Jo in Going Home

1992 nyarán voltam és néztem, ahogy egy barátom elindított egy játékot, ahol a főszereplő pelenkában volt. Soha nem fogom elfelejteni azt a pillanatot — egy 486-os felett hajolva azon gondolkodtam, vajon a Loriciel francia srácai elvesztették-e az eszüket.

A Baby Jo in Going Home egy 1991-es platformer a francia Loriciel stúdiótól, amely akkoriban meglehetősen aktív volt az európai piacon. Egy pelenkás csecsemőt játszol, akinek haza kell jutnia. A beállítás szándékosan abszurd — és pont ez az egész lényege. Izompacsirta katona vagy fantasy hős helyett egy kisgyerek vándorol egy olyan világban, amely nyilvánvalóan ellenséges a csecsemők felé.

Gameplay szempontjából egy klasszikus oldalnézetes platformer — balról jobbra mozgás, tárgyak gyűjtése, ellenségek elkerülése vagy legyőzése. A mechanika pontosan olyan egyszerű, ahogy 1991-ben várható — ugrások, power-upok, cukorka a pontokért, titkos járatok. A játék végigmegy ezeken az elemeken, mint egy iskolai feladat ellenőrzőlistáján, de nem nyújt sokat ezen túl. A vezérlés működik és nem taszító, de a sofisztikáció sem fogja lenyűgözni. A nehézségi szint egyenetlenül ugrik — néha unalmas járás, majd hirtelen valami olyan módon öl meg, ami véletlenszerűnek tűnik.

A játékot életre az vizuális stílusa kelti. Az élénk EGA vagy VGA grafika az akkori francia iskola jellegzetes varázsával bír — vibráló színek, valahogy mesés környezetek, a főszereplő animációi jó adag humorral. A Loriciel tudott grafikát csinálni, azt be kell ismerni. A hang átlagos az időszakhoz képest — pár hang a PC speaker vagy Sound Blaster útján, semmi, ami miatt elnémítanád a szobában lévő tévét.

Úgy öregedett, ahogy várható volt. A baba gimmick még mindig némileg szórakoztató, de a tényleges gameplay nem kínál semmi olyat, ami 2024-ben több, mint húsz percig motiválna, hacsak nincs személyes kapcsolatod az adott érához. Ez az era szüleménye — szilárd kivitelezésű középszerűség, amely akkoriban kitöltötte a katalógusokat, és ma főleg kuriózumként létezik. A nosztalgiazó játékosoknak, akik emlékeznek rá, kellemes öt perc egy böngészőben. Mindenki másnak inkább történelmi dokumentum, mint szórakozás.