ARSENAL Taste the Power

Az Arsenal Taste the Power egy olyan lövölde, ahol nem célzol, csak lősz. Az 1998-as játék nyers, egyenes ötlet — akarod elpusztítani az ellenségeket, van egy géppuskád, és ennyi. Nincs történet, nincs motiváció, senki sem magyarázza meg, hogy valójában miért lősz ezekre a pixelezett karakterekre. Te ott vagy és ők is.

A játék egy teret vesz, középre tesz téged, és az iránypontok elkezdenek körülötted felbukkanni. Mozgást, tüzet irányítasz, és néha egy kicsit ügyetlennek érzed magad, mert a lövési fizika az a DOS-era cucc, ahol a programozók logikát álmodtak meg, nem fizikát. A géppuska remegsz, visszalökésű, az ammó végig mehet. Ha elfogyott, zuhansz és vársz, hogy valaki elvigyen — ami kár, mert visszamennél és jobban próbálkoznál.

A grafika tiszta szín pixeleiben van, a hang az a klasszikus DOS-zümmögés, amely az évek múlásával varázslatot nyer — ha egyáltalán be van kapcsolva a hang. A hátterek egyszerűek, nem zavaróak, a fókusz a lövésben marad. És ez pontosan az érdekes része — nincs időd a varázslathoz. Vagy pontosabb vagy és tovább élsz, vagy egy perc alatt lenyomnak téged.

Az Arsenal Taste the Power egy tiszta ambícióból született játék díszítés nélkül. Nem követ történetet, nem zavar meg mellékkvesztekkel, nincs központ. Olyan, mintha falnak ütöd az ököt — ismétlődő, mechanikus, és amikor rákattansz, meglepően hipnotikus. Ez a lövölde az kilencvenes évek arcade-kabinjában működött volna jól, amikor nem volt ideje mindenkinek történeti eposzokra.

Ma inkább az old-school lövölde-rajongó tetszik meg, akinek nem kell új motort tanulnia és szeretné megtapasztalni, hogyan lőttek az első készítők kezei között. Plusz böngészőjében fut telepítés nélkül — egyszerű és díszítés nélkül.