007 - A View to Kill

Írd be: LOOK. Írd be: GO NORTH. Írd be: TAKE CHIP. Nézd, ahogy a parser közli, hogy nem érti a „chip" szót. Üdv, így néz ki James Bondnak lenni 1985-ben.

A 007: A View to Kill az Angelsoft szöveges kalandjátéka, amely ugyanabban az évben jelent meg, mint az azonos című Roger Moore-film. Lazán a film cselekményén alapul – egy Szilícium-völgyet célzó összeesküvésen –, de a „lazán" itt nagyon keményen dolgozik. Valahol a hidegben kezdesz, egy mikrochipet próbálsz visszaszerezni egy halott ügynöktől, a küldetés pedig begépelt parancsokon és szűkszavú, bekezdésnyi szobaleírásokon keresztül bontakozik ki. Nincs grafika, nincs hang, nincs martini. Csak te, egy villogó kurzor, és egy parser egy határőr türelmével.

A játékmenet tiszta nyolcvanas évek közepi szövegkalandos ortodoxia. Kétszavas parancsokat gépelsz, tárgyakat szedsz fel, elakadsz, szinonimákat pötyögsz, míg valami nem működik. A Bond-licenc ad némi ízt a szövegnek – van egy olyan érzés, hogy kémnek kellene érezned magad –, de a tényleges mechanikák nem sokat tesznek ezért az érzésért. Bond elegáns. Az OPEN DOOR begépelése nem. A rejtvények az ésszerűtől addig terjednek, amikor vagy végigjátszás kell, vagy egy nagyon konkrét szó, amire a fejlesztő gondolt, és senki más nem találná ki. 1985-ben ez bevett gyakorlat volt, de ettől ma nem kevésbé frusztráló.

Amit az Angelsoft eltalált, az a hangulat, kis adagokban. Az írásnak van egy kurta, profi tónusa, ami a vártnál jobban illik a kémzsánerhez. Nem próbál vicces lenni vagy a kamerára kacsintani. Komolyan veszi magát, ami valószínűleg helyes döntés volt. A gond az, hogy maga a film is kissé fáradt darab volt a Bond-sorozatban – Moore utolsója –, és egy szövegparser nem az a médium volt, ami megmenthette volna. A játék annak a licencelt filmes szövegkalandhullámnak a részeként jelent meg, amelyet az Angelsoft a nyolcvanas évek közepén gyártott, és magán viseli minden jegyét a gyorsan összerakott, egy filmpremier időablakára időzített terméknek.

Ma leginkább kuriózum. Ha az Infocomon és a Magnetic Scrollson nőttél fel, körülbelül tíz percig otthon érzed magad, mielőtt a parser korlátai dörzsölni kezdenének. Ha a szöveges kalandjátékok új terepet jelentenek számodra, sokkal jobb belépési pontok is vannak – ez nem fog megtéríteni. De ha valami valóban 1985-ösre vágysz, valamire, ami a korszak szagát árasztja, egy játékra, amely azt kérte tőled, hogy képzeld el a cselekményt ahelyett, hogy megmutatná, akkor van benne egy furcsa, csendes öröm. Indítsd el a böngésződben, írd be, hogy GO NORTH, és nézd meg, meddig bírod, mielőtt végigjátszás után nyúlnál.