Sponge Bob

Ez nem az igazi SpongeBob. Valami klón kúszott rá a Mega Drive-ra, hiányoznak az eredeti minden varázslatai, és hogy még rosszabb legyen, itt-ott ugatva beszél hozzád olyan hangon, mintha egy régi, jó napjaiból kifordult hangszóróból jönne.

Ez egy platformer, ahol a sárga lényt irányítod és dolgokat gyűjtögsz a pályákon. A beállítás lusta — nincs igazi ambíció arra, hogy a rajzfilm szellemességét és kultuszstatuszát játékformátumba fordítsák. Inkább úgy érzi az ember, mintha valaki azt mondta volna: veszek egy népszerű nevet, ráragasztom egy generikus platformerre, és talán eladódik. A pályák monotonok, a grafika humortalan, és amikor animált karakterek megjelennek a képernyőn, már tudod, hogy az alkotó feladta.

Az irányítás zavaros. A mozgás működik, a ugrálásnak fura a tehetetlensége, amit megtanulsz, de nem jól érzi magát. A gombnyomások olyan hangokat adnak, amelyek arra emlékeztetnek, hogy ez a kazetta olyan időszakban született, amikor már jobb hangchipek voltak az abszolút standard. Nem azt érzi az ember, hogy technológiailag elavult — úgy érzi, hogy felületes munka.

Ma már csak a nosztalgia és a gyűjtői kompulzivitás emlékszik meg ilyenekre. Ez nem egy olyan játék, amelyet hiányozni fog neked, és ha nem játszottál vele akkoriban, most nem kell vadásznia rá. A Genesis-en tucatnyi jobb platformer van, és könnyedén megtalálod őket.

Ha vissza akarsz utazni a kilencvenes évekbe és van egy web emulátord, próbáld meg. Látni fogod, hogyan döntött az a stúdió, hogy szétrombolja a maga esélyét — és ugyanakkor megérted majd, miért volt olyan szörnyű az a kilencvenes évek során engedélyezett játékok területe.