Amikor olyan RPG-t készítesz, amely nélkülözi a fizikai fegyverek elleni harcot, akkor nagy a kockázata, hogy ilyen lesz — érdekes, de csak néhány órára. A Quest 64 a Nintendo 64-re a varázslatok és amulett-rendszerek világára épült, ami a kilencvenes években semmiképp sem banálisnak hangzott.
Brian fiatal varázsló szerepében utazol végig az N64 kazetán és gyűjtögetesz varázslatos töredékeket. Nincsenek rablók, nincsenek kardok, csak varázslat. Fényképeket készíthetsz a kockaszerű világról, amely rácsokra van felosztva, és körönkénti harcokban különféle lényekbe belekerülsz. A cél egyszerű: gyűjtsd össze a három kristályt és győzd le a rosszat.
A játékmechanika működik: kiválasztod az egyes varázslatokat az elérhető készletekből és kombinálsz elemeket — tűz, jég, villanyáram, gyógyítás. A harc lassú, hideg, szikrátlan. Az animációk merevek, a hangok unalmasak. A körönkénti stratégia az idő múlásával sztereotipikus lesz, ahol csak kattintasz és vársz. Nincs nyomás, nincs veszély, amely előre hajtana. A játék nem kényszerít rá, hogy túl sokat gondolkozz — egyszerűen válaszd az egyetemes elemet és klikkelj tovább.
A Quest 64 azonban nem olyan szörnyű. Van benne varázsa — szabadon haladasz a világon, varázslók történeteit hallod, a varázslatok gyűjtése legalább egy kicsit motivál. A kilencvenes években érdekes alternatíva volt a hagyományos RPG-khez képest, de nem találta meg a megfelelő időzítést, és a homályos célok miatt elveszett a végtelen vándorlás és a kimerítő párbeszédek keverékében.
Ma majd emulátoron próbálod ki, de észreveszed, mennyire kevés dolog történik valójában. Hiányzik belőle a dráma, a sürgősség és a haladás motivációja. Helyette egy zsibbasztó rituálé közé eszel, ahol az apátia helyettesíti a szórakozást. Olyan időskednék, mint egy trükk — érdekes ötlet átlagos megvalósítással.
Ma csak akkor érdemes játszani, ha azt akarod megtapasztalni, hogyan lehet másképp megközelíteni egy RPG-t. Szórakoztatás céljára biztosan nem — inkább kíváncsiságból, hogy mi történik, ha egy kevesen járt úton indulsz el. Az emulátorok teljes minőségben szolgálják fel, így legalább nem kell a homályos textúráktól szenvedned.
old
