One Step Beyond

1993-ban ültem a monitorem, és csodálkoztam, hogy mit is játszok. A Red Rat Software One Step Beyond-ja olyan különleges módon ragadott meg, ahogyan csak azok a játékok szoktak, amikor nem egészen érted, mit csinálsz, de nem tudsz abbahagyni.

A játék egy logikai platformer, amelyet egy kicsi karakterrel irányítasz, aki a platformokon át ugrál és szétszórt tárgyakat gyűjt. Az elv első látásra egyszerűnek tűnik — menj végig a szinten, gyűjtsd össze mindent, lépj tovább. De itt jön a csavar: nem elég tudni, hogyan kell ugrani, gondolkodnod kell. Minden lépés számít, a döntéseid sorrendje lényeges, és mielőtt észrevennéd, már egy saját magad által teremtett zsákutcában vagy csapdába esett.

A vezérlés egyszerű, ahogyan az egy korai '90-es DOS játéknak lennie kell. De ez nem jelenti azt, hogy a játék könnyű. A mozgás precizitása döntő, és a szintek pozicionális logikája arra kényszerít, hogy négyszer is újragondold a stratégiádat. Nincs senki, aki üldözne — a legnagyobb fenyegetés te vagy és a kapkodó döntéseid. A frustráció nem az igazságtalanságból fakad, hanem a saját hibáidból. Ez egy komoly különbség a logikai játékoknál.

A Red Rat Software nem volt az iparág óriása, de tudtak olyan játékot csinálni, amely egy koncepció ereje révén lekötötte a figyelmedet. One Step Beyond nem fog lenyűgözni a grafikájával vagy a zenéjével — mindkettő korszaknak megfelelő, funkcionális, ambíció nélküli. Az, ami horogra akad, az egy puzzle, amely megoldhatónak tűnik, mégis tovább ragad, mint vártad volna. Manapság egy ilyen játékot „puzzle platformer"-nek hívnának pastel színekkel és ambient soundtrackkel. Itt pixeleid és csipogásaid vannak, de az agyad ugyanolyan módon fordul ki a helyéből.

Ma főleg azoknak fog tetszeni, akik szeretik a tiszta logikát modern csiszolattság nélkül. Nincsenek oktatóanyagok, nincsenek tippek, nincsenek csillagok a befejezésért. Vagy magadtól rájössz, vagy nem. Indítsd be a böngészőben a DOSBox segítségével baj nélkül, és az első pár szint garantáltan egy délutánt szórakoztató lesz. Ha bizonyítékot keresel arra, hogy 1993 nem csupán folyosós lövöldözős játékokról szólt, a One Step Beyond jó ellenpélda.