F-14 Tomcat

Benyúlok a pilótafülkébe, és az első dolog, ami eltalál, az egy 486-os hűtőventilátor csendes sziszegése. Ez nem egy játék azoknak, akik csak lőni és nézni szeretnek. Az F-14 Tomcat egy szimulátor, és úgy viselkedik is. Komolyan, keményen, kéz nélküli segítség nélkül.

Az F-14 Tomcat vadászbombázót pilótálod — ugyanaz a gép, amely a nyolcvanas években röpült ki az anyahajókról. A játék tele van missziókkal, valós katonai műveletekkel nyilvánosan meghirdetett célokkal. Az feladatok egyszerűnek hangzanak, de anélkül, hogy ismernéd a térképet és megterveznéd a műveletet, olyan fogsz zuhannak, mintha azt gondolnád, hogy a repülés olyan, mint a Pac-Man. Az átrepülés nem a cél — az számít, hogy élve hazaérsz.

A vezérlés alapvetően nem bonyolult, de precíz. Billentyűzet, talán egy joystick, ha szerencsés voltál és volt otthon egy. A repülőgép repülőgépként reagál, nem mint egy átlagos versenyautó. Amikor egy olyan manővert próbálsz, amit nem tud kezelni, egyszerűen nem működik. A pilótafülke elég sok műszerrel van felszerelve ahhoz, hogy tájékozódj, de nem annyival, hogy elveszj a navigációban. A motorszájok nem túl cifrák — inkább unalmas elektronika, amit az akkori számítógépek termeltek panasz nélkül. A grafika vörös, barna és fekete — egy pilótafülke nézet minimális részletekkel, ami volt az, amit a DOS adott, hogy a gép ne essenek szét.

Ami érdekessé teszi ezt a játékot, az pontosan az, ami bonyolulttá teszi. Kevés energia az üzemben? Lassítsd le. Egy ellenség rátámadt és nem látod? Gondolkozz egy pillanatig. Nincs automatikus célfigyelés, nincs senki, aki segítene. A kilencvenes évek, amikor a játékosoknak még el kellett olvasniuk a kézikönyvet az interneten keresés helyett.

Az F-14 Tomcat ma egy kicsit holott kódnak tűnik. A grafika szegény, biztosan nem az a dolog, amit ma valaki zavartan nézne. De azoknak, akik emlékeznek, milyen volt egy monokróm katódsugárcsövet bámulni és hallani egy hangkártya sípját, ez egy utazás azokba az időkbe, amikor a játékok és a valóság egy kicsit több közös ponttal rendelkezett. Egy szimulátornak nem kell szépnek lennie — azt kell, hogy megtanítsa, mit jelent igazán hazaérni.

Ma játszani azt jelenti, hogy megértsd: a repülés nem szerencsejáték. Kattannak, ha türelmesnek és tisztelettudónak vagy a mechanikára, vagy ha szeretnél magadnak emlékeztetni, hogy mi az idősebbek azt hittük, hogy egy játék oktatóanyag nélkül jogos dolog. Rengeteg online böngésző verzió létezik erről a játékról, ahol a hangok és a grafika retro bájjal visszhangzanak.