F-117 Stealth Fighter

Nincs radarvisszaverődés. Nincs említésre méltó hajtóműzaj. Éjszaka lépsz át a határon, és az alattad lévő terület mit sem sejt a jelenlétedről. Az MPS Labs F-117 Stealth Fightere már azelőtt tökéletesen visszaadja ezt az érzést, hogy ledobnád az első bombádat.

A játék 1993-ban jelent meg, amikor az F-117A Nighthawk még félig mítosznak számított. A Pentagon évekig tagadta a létezését, aztán Bagdad fölé küldte, és hagyta, hogy a világ a CNN-en nézze végig. Az MPS Labs jól olvasta a helyzetet. Ez egy repülőszimulátor taktikai réteggel a tetején — nem egyszerűen beülsz és repülsz, hanem megtervezed a küldetést, kiválasztod a fegyverzetet, megválasztod az útvonalat, majd vállalod a következményeket, amikor a terv szertefoszlik egy föld-levegő rakétaállás fölött, amelyet alábecsültél.

Maga a repülés valahol az arkád és a szimuláció között helyezkedik el. Nem Falcon 4.0 szintű büntetés, de tiszteletet követel. A Nighthawk nem légiharcra való — a manőverezőképessége egy enyhén ingerült téglára emlékeztet —, így gyorsan megtanulod, hogy a túlélés azon múlik, láthatatlan maradsz-e, nem pedig azon, hogy kifordulsz-e bárkit is. A fegyverek precíziós irányításúak. Beállítod a célt az infravörös kijelzőn, kijelölöd, kioldasz, és nézed, ahogy a bomba megtalálja az útját lefelé. Amikor működik, sebészi pontosságúnak érződik. Amikor nem, már húsz mérfölddel arrébb jársz, és a küldetésnapló kellemetlen olvasmány lesz.

Amit az MPS Labs igazán eltalált, az a hangulat. Az eligazítóképernyők, a küldetéstervező térkép, ahogy a játék pilótaként kezelt téged, akinek munkája van, nem pedig játékosként, aki rekordot hajszol — mindez együtt valami olyat adott ki, ami komolynak hatott anélkül, hogy fárasztó lett volna. A grafika inkább funkcionális volt, mint szép, a pilótafülke szűkös, de a Sound Blaster hangzása jobban eladta a feszültséget, mint bármilyen poligonszám. Egy magányos hang a fülhallgatóban radarbemérést jelentett. Nagyon gyorsan megtanultad utálni ezt a hangot.

Úgy öregedett, ahogy a kilencvenes évek eleji szimulátorok többsége — méltósággal és némi merevséggel. A kezelőfelület türelmet igényel. A kézikönyv akkor sem volt opcionális, és ma sem az. Néhány küldetés geometriája nyersnek tűnik ahhoz képest, ami az évtized későbbi részében jött, a mesterséges intelligencia által vezérelt földi védelem pedig olyan logika szerint működik, amely egy mai játékot megszégyenítene. Ám mindez nem öli meg azt, ami a játék valójában: egy szorosan keretezett, hidegháborús másnaposságból fakadó fantázia egy olyan repülőgép vezetéséről, amelyről senkinek sem lett volna szabad tudnia.

Ha valaha is meg akartad érteni, miért kezdett hirtelen egy egész tinédzsergeneráció érdeklődni a lopakodó technológia, az avionika és a lézervezérlésű lőszerek iránt, ez jó kiindulópont. Töltsd be a böngészőben, olvasd el a kézikönyvből annyit, hogy tudd, mit jelentenek a rövidítések, és kelj át a határon sötétedés után. A radar nem fog látni. Valószínűleg.